Egy olyan táborban vehettünk részt, amely 3 napig tartott. Az első nap a megnyitóval kezdődött, melyen elmondták a programokat. Nagy részük Lengyelországhoz és a holokauszthoz fűződött. Több filmet is megnéztünk, azonban a többségnek a Zongorista című film tetszett, amely jól bemutatta az akkori világot és háborút. Mindemellett sok előadás színesítette a programokat, többek között szó esett a lengyel-magyar fociról, híres lengyel nőkről, Lublin városáról, bemutatták a lengyel sci-fit, azon belül Stanislaw Lem alkotásait. A filmnézés és az előadások között voltak játékos feladatok is, amik Lengyelországgal álltak kapcsolatban. Eljött hozzánk egy lengyel séf is, aki tradicionális lengyel ételeket készített nekünk, olyanokat, mint például a céklaleves, palacsinta és székelykáposzta. A szakács és a párja először látogattak el Nyíregyházára, de elmondásuk szerint nagyon tetszett nekik a város. Egyik este elmesélték az életüket, azt, hogy hogyan ismerkedtek meg és még sok személyes dolgot is elárultak nekünk. A beszélgetés után a séf énekelt és gitározott nekünk, ami mindenkinek nagyon tetszett. Az esték jó hangulatban teltek, nagyrészt énekeltünk, táncoltunk, és jókat beszélgettünk. Szerintem a táborban új barátságok is kialakultak. A vasárnap délután nagyon izgalmas volt, mivel ellátogatott hozzánk Markovics Gyula bácsi, aki azon kevés emberek közé tartozik, akik túlélték a holokausztot. Elmondása szerint a zsidótörvényekkel kezdődött minden, amit első körben Teleki Pál miniszterelnök fogadott el. Elmesélte azt is, hogy menekült meg a táborból. Gyula bácsi 6 hónapot volt kórházban mielőtt hazajöhetett. Most 95 éves, de mindent tud, pontos dátummal, és jó egészségnek örvend. Testvérét és szüleit is elhurcolták. Gyula bácsi és a testvére is megmenekültek, de sajnos a szülei nem élték túl a holokausztot. Számomra megdöbbentő volt hallani a történetét, és jó érzéssel tölt el az, hogy megmenekült, és az, hogy egészséges.
Gondolatunkat a lengyel-magyar barátság mottójával zárjuk:
Lengyel, magyar két jó barát,
együtt harcol, s issza borát,
vitéz, s bátor mindkettője,
áldás szálljon mindkettőre!”
„Polak, Wegier, dwa bratanki,
i do szabli, i do szklanki,
oba zuchy, oba zwawi,
niech im pan bóg blogoslawi!”
Dorogházi Viktória és Kertész Melinda
